E227 - Vendégsében a Kanada Banda
A mai adás története ott kezdődik hogy ebben https://www.szinfoltcafe.hu/e222 az adásban beszéltünk hosszasan az iskolai nehézségekről, majd a https://kanadabanda.com/ podcast egyik showrunnerje Lázadó írt nekünk egy hosszú levelet a témában, amire mi nemes egyszerűséggel az válaszoltuk hogy erről beszéljünk inkább adásban. :D
Több nem is írok, álljon itt Lázadó levele volan vezetőnek a beszélgetéshez.
"Nehéz lenne titkolnunk, hogy az általatok eddig elmondottak alapján számunkra úgy fest a kép, hogy csúnyán ki lett tolva szegény gyermekkel... nem mondom, hogy a mindent tudás birtokában vagyunk, mert nem vagyunk, a véleményünk az általatok elmondottak alapján formálódott ilyenné. Nem akartuk azt mondani, hogy "mi megmondtuk", mert nem mondtuk meg, csak gondoltuk. Sejthető volt, hogy ennek ez lesz a vége - mondjuk mindezt rokoni/baráti elbeszélések alapján, a magyar oktatás anomáliáiról szóló internetes cikkek és riportok alapján.
Véleményem szerint a magyar oktatásban, a magyar iskolarendszerben semmi sem változott 1999 óta, én ekkor érettségiztem le és kerültem ki a kötelező részvételt követelő magyar oktatási rendszer alól (az önként vállalt egyetemi képzést nem hoznám ide, az már nem gyermekkori, hanem felnőttkori történet és mint írtam, önként vállaltam, saját zsebből fizettem). Ha mégis változott volna valami, akkor az nem a jó irányba történt. Nem arról beszélek, hogy van online napló, ellenőrzőkönyv, vagy hogy akár már email-en is lehet kommunikálni a háziról a tanárral (pre-covid időkről beszélek), mert eme technológiai változás, fejlődés mindenhol a rendszer része.
Előre leszögezem, hogy anno nekem is voltak olyan tanáraim, akik minden nap erőn felül teljesítettek, akiknek jó volt ott ülni az óráikon, akiket a 10. és a 20. évfordulós érettségi találkoztóra is örömmel meghívtunk, mert őket annak idején is tiszteltük és szerettük!
De! Az iskola szellemisége, a tanárok képzése és oktatása, fejlesztése, a ("Nemzetthy" Alap) Tanterv tartalma pontosan ugyanúgy nem ér semmit sem, mint ahogyan nem ért semmit a 80-as évek végén, vagy 90-es években. Nagyon szomorúnak tartom, hogy a mai gyerekek is ugyanazt kell átéljék, mint amit mi is átéltünk annak idején. Többségében a napi munkától, a bizonytalan jövőtől stresszes, a tanári pályára alkalmatlan, előadóként, nevelőként tehetségtelen, pedagó
